Leányfalu, 1994. november 27.
Drága Barátaim!
A hádeszi úton újfent megállván a naptár adventet jelez, de ébredezik-é ama megújító, irányt igazító várakozás melege kebelünkben? Ilyenkor nemesebb énünk maradéka szólal meg és szólít a harc fölös vívása helyett igazabb cselekvésekre. Ezeknek sorában pedig igencsak elől áll a szívbéli barátságok melegének élesztése. Ennek okán szólítalak benneteket egy néhány csendes percet igénylő, de erőt adó emlékezésre, közösen megélt örömeink, gondjaink és szárnyszegetten is vakmerő reményeink jogán és okából.
Immár nem fér kétség hozzá, hogy környezetünk – s vele mi magunk is – az ezredéves emberi (tehát az isteni) törvényekkel ellentétes irányba halad. Amikor pedig ezt írom, távolról sem gondolok már politikára, pártokra, bűnösökre és ártatlanokra, hóhérokra vagy áldozatokra, kiknek ruházata vattázott, avagy szögesdróttal paszományozott. Hanem gondolok azokon fölül álló alapvető értékek megcsúfolására a napi boldogulás, siker, hatalomba kerülés stb. érdekében. Miközben a napi politika alsóbb szintjén különféle szenzációkkal és botrányokkal terelgetik el figyelmünket az igazi folyamatokról, maguk a figyelemelterelők sem veszik észre, hogy ez az egész hatalmi és talmi játék előlük és előlünk egyszerre fedi el, és így szabadjára engedi a „nagy romlás” legyőzhetetlen vírusait. Ez az a pont, ahol nevetségessé válnak a pártállás, a magasztosnak hirdetett elvek és elvtelenségek, a legkülönfélébb alapokon bizonyítgatott megosztottságok és kiderül, hogy jók és rosszak, hatalmasok és gyengék, bűnösök és ártatlanok mind egy úton vagyunk egy szörnyű meredélyen, melynek végén a visszafordíthatatlan romlás vár reánk.
Íme, a hádeszi út, melynek adhatunk más és más nevet, említhetjük a legkülönfélébb módokon közelítvén, de lényege az emberi nemet megtartó belső értékek és a minket éltető környezetet tisztelve óvó életforma elsorvadása, elsorvasztása úgy, hogy még kísérlet sem történt egy ezt pótolni képes modell kidolgozására.
A hívő ember adventi várakozása gondolatérlelő, és nem oktalan elmélkedésre ad alkalmat. Megteheti ezt más is, ki-ki a maga módján, de azonos céllal, mely egyetlen vágyat jelenthet számunkra: embernek maradni. Isten kegyelméből! Teszem hozzá én.
Szép Karácsonyt és egy emberibb új esztendőt kívánok nektek!
Tasi