Leányfalu, 1991. december 5.
Drága Barátaim!
Miközben szorongva figyeljük az eseményeket és a demokrácia adta lehetőségeket, ügyetlenkedve tapogatunk eddig nem volt fegyvertárunkban. Íme, micsoda újdonságok: számítógépnek adom a parancsot, hogy év végi beszámolóimban segítségemre legyen. Már nemsokára 30 éve vagyok az egészségügy rabszolgája, ebből 15 román és 15 magyar gályán nagy gyorsasággal eltelvén (de micsoda különbség a ritmust szabályozó dobverés terén), soha nem sejtett dolgokat érek meg. Az újrakezdéshez nagy bátorság kell. Gyűjtögetjük hát szorgosan. Több változatot kínálnak, de nem biztos, hogy az a jó, amelyikre mi gondolunk. Meg kell vívni a harcot a helyi önkormányzattal és a társadalombiztosítással, és nem kevésbé a zavarosban halászó maffiózókkal. Ők is csak a szabadság gyermekei, testvérkéink. Sűrűn merítgetik hálójukat ijedten cikázó csapatunk körül.
A család éli életét.
Egyre több barát került át és folynak az ügyintézések körülöttük, de ez már egy más időszak. Nem az az ősi-hősi. A segítőkészség apadóban.
Az átalakulás oltárán önként vállalt feladatokkal együtt a szakma és a szürke napi teendők annyira lekötnek, hogy egykor megszokott és Leányfalun sorvadásnak indult levelezésemet a csőd fenyegeti, sokszor találgatásokra is lehetőséget adván. Valójában bennem semmi nem változott, csak másak és hajszoltabbak a követelmények és ezeknek megfelelő kényszerű preferenciák jelentkeztek. Várva-várt időket élve a pillanat gondjaitól feszítve nem érünk rá örvendezni sem annak, hogy „annyi balszerencse közt és oly sok viszály után”, mégis alakul egy „szebb kor”, amelyik talán kiveti magából az egykori sorsrontó elemeket. Persze hallom már a választ: vannak helyettük mások. Ez igaz, de nyitott kapuk is látszanak egy óhajtott világ felé.
A közelgő, számadásra késztető évvége előtt ismét megmerítkezhetünk az egymásra figyelő barátság vizeiben, és nyugtázzuk fogyó létünk naplólapjait. Reméljük, van még annyi, hogy egy új startnál, ha nem is az első sorban, de ott legyünk. Talán még egy-két veterán kört is leróhatunk levezetésül, egy történelem által elrontott maratoni után.
Karácsony és az új esztendő hozzon nekünk békességet, szeretetet, egészséget és szerény kis emberszabású kívánságaink teljesülését. Ezek között pedig a találkozást, hogy némelykor lehessen legalább egy levegőt szívni. Soha nem múló barátsággal és szeretettel:
Tasi