Leányfalu, 1990. december 2.
Drága Barátaim!
Kapcsolataink hajdan szívós szövetén újfent a foszladozás jeleit vélem felfedezni, mint most előkerült történelmi zászlókon. Ami mégis és mindenkor összeköt minket, az maga a mindünket tépázó meteorológiai ciklon, mely számunkra egyre „antibb”. Soha ilyen közel nem volt az információforrás, soha így nem áradtak a hírek, mégis csupán a sötétben tapogatózók érzései tartanak hatalmukban.
Az optimizmus már nem életérzés, de honfiúi kötelesség, miként az oly indokoltnak látszó pesszimizmus hangoztatása immár a gyanú árnyékát vetítheti reád. Frusztrált, széttagolt társadalmunkban lehetséges, hogy mindez szükséges és célravezető. 40 (70? 500?) év alatt alakult ki, hogy agyunkban másként motoz a gond ? Mit fog ebből megérteni az évtizedekkel, emberöltőkkel előttünk járó nyugat? A nagy hidegháborús vágtában maguk után csalták a keleti barbárt és tallérokat szórva késztették leszállni a sovány csataménről. Hát ez bejött. Nekünk útszéli jobbágyoknak pedig, most vissza kell fizetnünk a céllal elhintett tallérokat, de még a barbár csontsovány Rosinantéjának árát is. Mindezt csupán azért, mert viskóink éppen ennek az útnak mentén roskadoznak vagy, mert akaratunk ellenére, – 45 évre elzálogosítottak?
Földhözragadtabb távlatokra térve, tovább csökken az idő, mit meghitt barátságok ápolására fordíthatunk. Napi tennivalóm csupa rohanás, tűzoltó munka, gyorssegély, vigasz, tanács. A siker reménye fogytán. Félő, hogy valóban hazátlanná válnak otthoni maradékaink. Nem kellenek senkinek. Ez lenne a pesszimizmus, minek ellenpárja gyanánt ott a napi cselekvés. A mégis!
Tréfásabbra fogva, kölcsönös barátsági és üdvözlet nemküldési szerződést kellene kötni. Csakhogy akkor mit tudnánk egymásról? Ezek a hírek pedig számunkra egy világot alkotnak, amely eltűnik körülöttünk, ha nincs meg a kapcsolat. Ha pedig eltűnik, nincsen hova visszahúzódni a köz és magáncsaták szüneteiben. Nyálazzuk hát a bélyeget.
Advent első vasárnapján hiányotok érzetével, szeretetetekre számítva küldöm a karácsony megváltó üzenetét, tudva, hogy az eddigi legnehezebb év küszöbén kívánok csakazértis: Boldog új esztendőt!
Tasi