Pápakovácsi, 1983. november 25.
Drága Barátaim!
Ismét reánk köszönt az advent s a mi örökös furcsa és csak a remények által táplált várakozásunk kettősségének öröme és bánata. Ugyanis míg egyik várakozásunk évről évre közös örömben teljesül és a Megváltó születését ünnepelhetjük lélekben és testben is – tehát az égiek nem játszanak velünk – addig a másik várakozás, az emberi léptékű, Csokonai nyomán, egyre csak csalfa vak és hamis istenségnek bizonyul.
Mivé lennénk, ha a lelkeinket megváltóra való várakozás vigasza nem erősítene a földi megváltás várakozásának csalódásaiban? Ugyanakkor hinni kell, hogy a kettő nem is olyan messze áll egymástól, s a lelkeket is vigasztaló erőt adóra várakozás közben, érik az idő a lelket hordozó test és szellem felszabadulására is.
Valami azt súgja, hogy a világ meghaladott egy olyan küszöböt, amely után másnak kell következnie. Ma? Vagy holnap? Vagy holnapután? Minden esetre emberléptékű időn belül. Hogy miként? Nem tudni, de jelek szerint folyamatról van szó s nem robbanásról. Folyamatról melyen belül lehetnek kisebb robajok, de egészében véve az evolúció uralkodik a revolúció felett, mert minden más ésszerűtlen lenne azok számára is, akik a világ háttér urai. Mert az operabéli Mefisztót idézve: eladó az egész világ és a pénz az úr ma itt. A kölcsönök!! A gazdaság a gazdagság szolgálatában.
Mindkét oldal félrevezető szavai mögött egy olyan árny settenkedése sejlik fel, amelyik messzire áll az őszinteségtől. Várakozásainkkal tehát legyünk óvatosak és gondoljunk több mint negyed század előtti tanulságokra.
A „veled vagyunk” jelszó az egyik leghazugabb üzenete a világnak. Itt is ott is. Az „érdekelve vagyunk” felismerése vezethet csupán el az igazság megfejtéséhez.
Mi lesz a kis nemzetek sorsa? Képesek lesznek-e összefogni? Ez egy várakozásaink során legtöbbször felmerülő kérdés. Lesz-e ismét megosztó erő? Lehet-e olyan erő, amelyik ezt támogatja, vagy túlsúlyban lesz az ellenérdekelt? Milyen teljesítményre lehet képes a sokféleképpen szerteszabdalt kárpát-medencei magyar társadalom? Hogyan tudunk megmaradni, ha semmi sem változik s miként, ha változás jő? Vannak-e ilyen stratégiáink, vannak-e olyanok, akik erre is gondolnak?
A világméretű mozgások oly annyira meghaladják erőnket, hogy csak alkalmazkodni lehetünk képesek, befolyást gyakorolni alig. Ha csak nem adódik alkalom valami nagyot tenni ismét. Németh László vagy Tamási Áron értelmezésében! Nem csupán magunkért.
Tehát legfontosabb kapaszkodónk mégis az évről évre biztonsággal és hitünk szerint visszatérő. Ez az, ami erővel szolgálhat a másik várakozást úgy teljesíteni, hogy az felkészülés lehessen. Bármire!
Ehhez kívánom Mindnyájatoknak 1983 adventjének áldásait. Legyen boldog a karácsony és bölcsen cselekvő az új esztendő:
Tasi