Szász István Tas: 90 éves az erdélyi emlékírás mai nagy öregje Katona Szabó István 2012. 11. 12.

Az eltelt évszázad felét (1936-1986) Marosvásárhelyen megélt író, közíró, szerkesztő, a hiteles emlékírás igaz művelője,- Katona Szabó István 90 éves.

Körülüljük! Mi háromnegyed századot megéltek és fiatalabbak. Emlékezők, olvasók, pályatársak, tanítványok. A korosztály kegyetlen éveket megélt, kegyetlen évek elől – másként kegyetlenné vált – jövőbe menekülők, erdélyiek és anyaországiak. Tisztelők, a hitelességre vágyók közössége. A sokoldalú irodalmárból most elsősorban az emlékírót hallhatjuk.

Nekünk Erdélyben születetteknek, sok évtizedes anyaországi múlttal bírva is különös érzés, hogy Pista bácsit, mint megbecsült és nagy tiszteletnek örvendő gödöllőit kell ünnepelnünk. Különös érzés, de köszönet érte Gödöllőnek, és az attól elválaszthatatlan polgármesternek dr. Gémesi Györgynek.

A terem ünnepelteknek kijáró sarkában ülő mosolygós írót láthatnánk akár aggastyánnak is, de mikor megszólal a csodálatos memória, a kétségbevonhatatlan hitelesség, a csillogó szellem és bölcs derű olyan quadrophoniája vesz körül, amivel manapság ritkán lehet találkozni.

Albert Gábor kérdez, belőle pedig ömlik az emlékezés eddigi búvópatakjának zuhataga.

A Nagy Reménységek kora, 1944-48 (1990) és a Marosvásárhely krónikája (1996) című, alapvető fontosságú kötetei után, most a frissen megjelent Nagy hazugságok kora (1948-1968) fekszik az asztalon s örömmel tudjuk meg, hogy a folytatás is nyomda-közelbe érkezett, sőt az ezt követő munka is készülődőben van.

De az itt eltöltött több mint negyed évszázad alatt az anyaországba kényszerült erdélyi közösségért is sokat tett, összetartásra és egymás megsegítésére alapozó szervező munkájával. Valóságos egyszemélyes tanácsadója volt az új egzisztenciát építeni próbálók sokezres tömegének.

Katona Szabó István – mint meséli – 1986-ban, „mikor még nem sejthette 1989-et”, azzal a szándékkal (és jegyzetgyűjteménnyel) települt át az anyaországba és abban is Gödöllőre, hogy ezután a szülőföld keserves múltjának, az összmagyar múltból kiszakíthatatlan hiteles emlékét rögzíthesse a múlt kitalálására oly hajlamos jövendő számára.

Ha ezt tervezte, elmondhatjuk, hogy sikerült neki, és várjuk, nagyon várjuk az újabb kötetek megjelenését, mert az egyre rövidebbre szabályozott nemzeti emlékezetnek óriási szüksége van ezekre az igaz emlékezésekre.

A múltat végkép eltörölni szándékozó igyekezet a jövő építésének egyik leghatalmasabb akadályozója. És mostanság éppen e körül is egymásra mutogatók meddő vitája folyik. Egy olyan vita, melyet nem vívhatna a politikai elit, hanem csakis és egyedül a tudományosság. Egy valódi tudományosság, amely a megmaradásunkat szolgálni akarván olyan dokumentumok alapján ítéli meg múltunk tapasztalatait, mint Katona Szabó István emlékiratai.

Üdvözöljük hát a szülőföldről is Őt, a nagy tiszteletnek örvendő Katona Szabó Istvánt, a nemzet emlékezetének idős őrizőjét és örvendezzünk Vele együtt annak a szép napnak, melyen befogadó városának és az összegyűlt szakmabélieknek szeretetétől körülvéve vette át a polgármesteri ezüstérmet.

Drága Pista bácsi, adjon néked az Úr további erőt, hogy hatalmas tapasztalatodat és ragyogó emlékezetedet kihasználva, átalmenthessed tanulságul a továbbra is küzdelmes jövőnek mindazt, amit erdélyi generációink sorának meg kellett élnie akkor és ott.

Szász István Tas