Tisztelt Kollégák!
Megszólalásom kakukktojásnak tűnhet e helyen, de remélem a végére megértő fülekre is talál.
Ez év tavaszán, a Magyar Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége azzal tisztelt meg, hogy elnökének választott.
Ezt megelőzően azonban megbeszéltük, hogy mire vállalkozom.
Ezt próbálom most elmagyarázni, s ebből derül ki, miért is van szerintem nagy jelentősége e tervekben az alkotóképesség, és az értelmiségi lét más területein is eligazodó kollégákra.
A szervezet, melynek megújulását óhajtja a jeles tagság, mára harci feladatait másoknak adta át. Azon a területen, mely a hanyatló egészségügyért folytatott harc zaklatott terepe, megtette, amit tehetett. Elnököt adott a kamarának, sőt főtitkárt is. A szerzett tapasztalatokat ezután is átadja és háttérmunkát vállal. De különösen szeretne figyelni egy feladatra, és ez a megtépázott orvosi presztízs újraépítése.
Sokszor meséltem fiatal kollégáknak azokról az időkről, amikor az orvos az értelmiségi elit természetes tagja volt, amikor mecénás és szervezőként is megjelent a művészeti életben. Amikor orvosi szalonokban mutatkozott be az irodalmi és művészeti elit színe virága.
Mára ez eltűnt. Nincs rá igény, nincs hozzá anyagi erő, emlékeinkből is törlődött.
Egyénileg nem is igen képzelhető el, hogy semmibe vett, és semmiért dolgozó társaságunk ezt úgy felvállalhatná, amint a múltban tette. Azonban a közös erőfeszítés valamit visszahozhatna abból is.
Nyitni akarunk az alapellátáson kívülre, sőt a magyar értelmiség egésze felé, és azt szeretnénk, ha velünk együtt, tépett zászlónk alatt minél több orvos író és művész fogna össze, helyi értelmiségi kisközösségek szervezésére. Itt aztán otthont kapna művészet, irodalom és tudomány, s a létkérdések megbeszélése.
A feladat nem egyik percről a másikra valósítható meg, de nem lehetetlen megpróbálni. Itt-ott talán már vannak is felhasználható csírái, ha nem más, baráti társaságok melegében.
Kérem, hogy ha van áldozatkész, erőt és felelősséget érző jelentkező most, vagy természetesen később, ha már átgondolta, jelentkezzen címemen a továbbiakat megbeszélendő.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
2005. szeptember 10.