Az alapító nemzetpolitikai írásai

Magyarország ma a lenni vagy nem lenni – sorsa által feltett – kérdésére kénytelen felelni. Felelni kénytelen, mert felelőtlenek ide jutatták egy felelősség nélküli világban. Miközben életmentő fontosságú szellemi szükségállapotot és korszakos tettekre sürgető hónapokat-éveket élünk meg, figyelemelterelő és felesleges szemantikai vitákba keveredünk. A gond azonban akkora, hogy ennek felismerése sem elegendő. Hosszú távú megmaradásunk… Szász István Tas: Aggódó gondolatok március 15. ürügyén 2011.03.06. olvasásának folytatása

Trianon és az ezt követő revíziós törekvések történetéről könyvtárnyi irodalom jelent meg. Sok és mégsem elég. Vagy talán nem eléggé ismert? Ugyanis nem volt elég ahhoz, hogy általánossá váljon a vélemény, mely szerint Trianon traumája nem oldható meg azokkal a nagyon is indokolt könnyekkel. Trianont fel kell dolgozni, Trianont és az utána következő évek törekvéseit… Szász István Tas: Két kolozsvári emléktöredék 1940 őszéről 2010.09.22. olvasásának folytatása

Amikor a 90 éves szomorú évforduló előtti hónapokban ismét leültem, hogy újragondoljam és aktuális formában rögzítsem gondolataimat, melyeket – meggyőződésem szerint – nagyon sokan száz és ezer formában már átgondoltak, újra csak azt kérdeztem magamtól, hogy gyászbeszéd írására készülök-e? Aztán megint arra gondoltam, hogy gyászolni igazán csak természetes helyzetekben lehet. A halál az élet része,… Szász István Tas : Két lábbal a Kárpát-medence földjén – Visszatérő gondolatok Trianonról, egy talán utolsó esélyt nyújtó pillanatban 2010.05.26. olvasásának folytatása

A szomorú évforduló kapcsán kérdeztek meg ilyen formában először arról, hogy Trianon, túl a szokásos értő és értetlenkedő elemzéseken s főleg a hallgatáson és gyakran ma is észlelhető cenzúrán valamint öncenzúrán, milyen gondolatokat ébreszt, milyen tapasztalatokra emlékeztet, egy negyven év kisebbségi sorost is átélt egykori elmeorvos elméjében. Választ keresvén legelőször természetesen arra figyelmeztettem, hogy a… Dr. Szász István Tas: Trianon egy valaha gyakorló és kisebbségi sorsot is megélt pszichiáter szemével 2010.05.06. olvasásának folytatása

Egy szavalóverseny ürügyén jutott el hozzám a hír, hogy Wass Albert neve Szentendrén, a baloldal néhány tagja számára, nem kívánatos. Arról, hogy a szobrának felállításával kapcsolatosan már a fővárostól elkezdve a magyar vidék számos kisebb településéig volt alkalmunk vitákról értesülni, sokan tudnak. És éppen itt van a baj. Azok a körök, akik Wass Albert szobrai… Szász István Tas: Szavalhatunk-e Wass Albert emlékére? 2008.03.10. olvasásának folytatása

Keresztül-kasul járhatja ma a világot az európai utas. Ebben már valóban uniós, bár félve észleli, hogy ami rá vár inkább baljós. Utazhat, olvashat, sőt írhat is. Nem is olyan régen ez még nagyon soknak tűnt volna. És abban az antivilágban valóban sok is lett volna. Mint a sovány koszthoz szokott birka elé tolt gabonás szakajtó.… Szász István Tas: Pusztakamarásról Karthágóban (is) 2007.09.10. olvasásának folytatása

Mint orvosnak, számomra természetes, hogy humán érdeklődésemet a biológiai tényismeret is áthatja. Vagyis véleményem az egyén és a haza, s a benne vagy kívüle élő nemzet viszonyulásáról összetett, többoldalú, és a feltételezhető helyest jobban megközelítő. Az, hogy fél életemet kisebbségi sorsban éltem le, úgy érzem olyan többletet adott, melyet az anyaország gyermekeitől éppen elvett az… Szász István Tas: Credo 2006.05.21. olvasásának folytatása

Erdélyben születtem, nevelkedtem, és itt értem meg az érett férfikort, s a nékem kimértből itt éltem fel a legtöbb reménykedést. Az anyaországban csiszolódtam, keseredtem, deresedtem, és kezdtem el a kötelező összegzést. Az erdélyi ember, bármely gondolkodásmódnak is lenne elkötelezettje, természetes módon viseli nemzeti tudatát. Mindannak ellenére, ami ott vele történt, avagy történik, úgy közlekedik ebben… Szász István Tas: Kincs vagy kereszt? Módszertani levél a bűnös „nemzeti” lejáratásához 2006.05.15. olvasásának folytatása

Vajon mi lehet az oka annak, hogy ezt a négy év előttinél súlyosabb vereséget könnyebben viseli el a csalódott fél ország? Ha felidézem a választásokat megelőzően lelki szemeink előtt sötét látomásként lebegő érzéseinket, most egészen más hangulatnak kellene lennie. Hiszen valljuk be a tagadhatatlant, hogy nem egyszer a nemzetvesztés veszélyéről beszéltünk. A valóság azonban az,… Szász István Tas: Utóhang (vereség okán) 2006.04.30. olvasásának folytatása

A Kolozsvár-Tövis személyvonat koszosan és füstölögve állt a Trianon előtt épült állomáson, melyet azóta csupán a balkánian szennyes új aluljáró tett méltóvá a fény évtizedeihez, s annak forrásához a Kárpátok Géniuszához. A hajnali járatot kellett elérni, hogy eljussunk Nagyságos Fejedelmünk iskolavárosába, Nagyenyedre. Ekkor kezdték el végre a régóta elhanyagolt vasútvonal felújítását, s a lassú és… Szász István Tas: Séta a közös gyökerek körül 2006.03.29. olvasásának folytatása